Space we create

R. Buckminster "Bucky" Fuller

Bevezető: 

Buckminster Fuller egyike volt a 20. századi Amerika legnagyobb hatást gyakorló feltalálóinak. Díjnyertes filozófus, látnok, feltaláló, építész, tervező, matematikus, költő, kozmológus,  jövő-kutató és globális szintű gondolkodó. Embermilliókat inspirált figyelemreméltó látásmódjával, és az emberiség szolgálatában való fáradhatatlan kreativitásával.

 

 
„Közel a 88. évemhez meggyőződésem, hogy az egyetlen dolog, ami velem kapcsolatban számít az az, hogy egy átlagos, egészséges ember vagyok.”

 

Etikai demokrácia avagy az önszerveződő társadalom 4.

Bevezető: 

 

Tehát a kvantumfizika és a relativitáselméleti alapokon nyugvó kapcsolatelméleti kozmosz világképe mellett egy biológiai eredetű teória is belép. A nagy port kavart darwini biológiai evolúciós elmélet arról beszélt, hogy a legjobban beleillő képes fennmaradni, beletartozni. Ez az elmélet csak a kapcsolati világnézetbe illik bele, sem az arisztotelészi, sem a newtoni kozmológiába nem fér bele. Evolúció csak a kapcsolati, relativitáselméleti kozmológiában történhet.

 

 

Etikai demokrácia avagy az önszerveződő társadalom 2.

Bevezető: 

 

Ahogy már korábbi cikkeinkben is említettük, Buckminster Fullertől tudjuk, hogy az első komolyabb lépés a nagy kalózoknak a Pitagorasz tétel volt, mert onnantól kezdve képesek voltak a csillagok állásából tájékozódni a tengeren. És aki messzebbre jutott, messzebbről hozta az áruját, az volt a nagyobb kalóz.
 
Ez volt a nyugati tudomány, de ebben az időben keleten Buddha mutatott utat a tudományos pszichológiai vívmányaival. Ha ez annak idején nem lett volna elnyomva, ma már előrébb járnánk biológiai transzhumánként – lehet nagyobb homlokkal élnénk. De a kereszténység és az iszlám, amik hierarchikus szerveződésű vallások, szerkezetüknél fogva inkább távolmaradtak a szabadabb gondolkodási irányoktól, így más irányú fejlődési vonalon haladtak.

 

   

Etikai demokrácia avagy az önszerveződő társadalom

Bevezető: 

 

Az elmúlt néhány ezer évben a tudomány álláspontja a bennünket körülvevő Univerzumról erősen meghatározta a társadalmi berendezkedést. Az arisztotelészi, hierarchikus, Föld – és emberközpontú szemlélet után a newtoni kozmológia határozta meg a társadalmi felépítést. A relativitáselmélet megjelenése után a kapcsolatalapú univerzum felépítés nyert teret, ma pedig a már látjuk a társadalom következő evolúciós szintjét, ami kombinációja lesz a kvantumteóriának, az általános relativitás elméleti teóriának és egy harmadik, a biológiából ismert teóriának, a Neo-Darwinizmus önszerveződő elméletének.

1.rész

 
 

Mozgás régen és most

Bevezető: 

 

Őseink, a nomád népek mozgásban voltak, folyamatosan használták a testüket és fitten is tartották, hiszen az életük függött tőle. A hunok, betyárok, huszárok életének része volt a mozgás. Mára ez már eléggé elkopott. Az ipari forradalomtól kezdődően a gépek exponenciális ütemben szorítanak ki bennünket az élet minden területéről. A következő eszmefuttatás csak a mozgással kapcsolatos aspektusát viszi tovább ennek a folyamatnak, de a többi hatás is megérne pár sort.

 

 

Víz-TUDAT-lanság?!

Bevezető: 

Nem tudom Önök hogy vannak vele, de jómagam huszas éveim óta jelentős érdeklődést tapasztaltam önmagam megismerése irányában. Rengeteg időt töltöttem az élet nagy dolgaihoz való viszonyulásom elemzésével, reakcióim, gondolataim, nézőpontjaim vizsgálatával, rendezgetésével. Szortíroztam, szelektáltam... mint egy valamit is magára adó intelligencia. Ezen tevékenységemnek igen komoly jelentőséget tulajdonítottam. Önismergettem..

 

Holisztikus szemlélet a fittségről

Bevezető: 

 

avagy mi a kapocs Bruce Lee tréning szemlélete és a mindennapjaim között
 
Az utóbbi három előadásunkon rengeteg szó esett a fizikalitásról. Számos szempont felől közelítettük meg a témát, volt aki a testünkben élő vizen át, volt aki a böjtön vagy a sporton keresztül. Ez utóbbit választottam én is.
 

Korábbi életemben a sport mondhatni igen szerény figyelmet kötött le a mindennapjaimban. Persze mindig vágytam rá, hogy egyszer komolyabban foglalkozzam vele, de valahogy sohasem jutottam el a cselekvésig. A testemre is úgy tekintettem mint a hétköznapi eszközeimre: kicsit elhanyagolt - de legalább nem elkényeztetett - masína, amely nem igényel túl sok karbantartást, “úgyis megy magától”.

 

 

Az elemek evolúciója

Bevezető: 

 

Milyen érzés, amikor egy olyan anyagot hozol létre, ami addig még nem létezett? Rávettél két molekulát, hogy társak legyenek és stabilan tartsák egymást, akár kiálljanak egymás mellett.
Mekkora összhang, mekkora flow lehetett ott?

 

 

Sejtjeim és Én

Bevezető: 

A múltkor voltam egy előadássorozaton, ahol felmerült egy kérdés, ami azóta is foglakalkoztat. Genetika-etika-erkölcs – ilyenekről beszélt az előadó és feltette azt az érdekes kérdést, hogy kié a génem? Ha lassan bárki beleavatkozhat a genetikába, még a gyógyulásunkhoz is orvos szükséges, akkor egyáltalán gondolkodhatok-e arról, hogy Én gyógyulok meg? Egyáltalán enyém a génem vagy enyémek a sejtjeim? És mi van, ha úgy gondolkozom, hogy a sejtjeim tulajdonképpen ÉN vagyok? Hogy igazából sosem voltam tőlük szeparált, ők nem külön vannak tőlem, hanem ők ÉN vagyok mindegyikben? A legapróbb részletekben is ÉN vagyok és ha valaki belenyúl, az Engem változtat meg.

 

Talán egy kicsit furán vagy idegenül hangzik ez így most, de ha kicsit elrugaszkodunk a valóságtól – attól, amit tanítottak az iskolában – akkor ez az egész könnyen elképzelhető és nekem valahol itt kezdődik a transzhumanizmus is. Ha a sejtjeimmel tudok kommunikálni és nem tekintem magam szeparáltnak tőlük, akkor az már majdnem olyan, mintha kis nanorobotok lennének beültetve.

Eszköz, ami kiteljesíti az emberi potenciált, vagy eszköz, ami börtönbe zár?

Bevezető: 

Life Source: Életforrás, ami ha megvan, akkor minden van, ha nincs akkor semmi nincs. Ettől mennek - vagy állnak a dolgok. Visszatalálni hozzá, visszahódítani a félelmeimen, a szégyeneimen át, árnak felfelé. Ami ettől eltávolít, az az áldozatiság felé visz; ami segít, az „more than welcome”. Logikusan rendben van, de nem könnyű. Pont a szégyenek miatt. Letaposott érzések, elfeledett értékek, erők.
A hétköznapi állapotban alszik. Tudatosan kell kimozdulni minden lehetséges irányba a megszokottból, hogy a különbségek megmutatkozzanak, bevállalni olyat is, ami messze nem komfortos, még ha a szégyen üvölt is az arcomba.
Már ha elindulok. 

Ha nem, akkor a megszokott fut tovább, a megszokott átlagos semmi. Átlagos áldozat. Ezt pedig, ha jól sejtem, nem pontozzák túl a végén. A félelem nagy a kapunál, de a jutalom is ehhez mérhető utána. Nem leszek nagyobb, szebb. Inkább egyszerűbb, természetesebb.

Ajánló