Azt mondtuk, hogy kivetítés nélkül nem lehet harag, de az is igaz, hogy kiterjesztés nélkül nincs szeretet. Ezek az elme alapvetõ törvényeit fejezik ki, vagyis mindig mûködnek. Ez az a törvény, ami alapján teremtesz és te is teremtve lettél. Ez az a törvény, ami egyesíti a Királyságot, és Isten elméjében tartja. Az ego számára ez a törvény úgy érzékelt, mint egy eszköz arra, hogy megszabaduljon attól, amit nem akar. A Szentléleknek ez a megosztás alapvetõ törvénye, amivel adsz, amit értékesnek tartasz, hogy az elmédben tartsd. A Szentlélek a kiterjesztés törvénye. Az ego számára ez a megfosztás törvénye. Igy bõséget vagy hiányt hoz létre, attól függõen, hogy hogyan kívánod alkalmazni. A választás a tiéd, de az nem a te döntésed, hogy használod-e vagy nem a törvényt. Minden elme kivetít és kiterjeszt, mert ez az, ahogyan él, és minden elme élet.
A szeparáció kezdete
Az, hogy félünk, úgy tûnik, mintha teljesen magától jönne, mintha automatikus lenne, a saját kontrollodon túl. Ez semmi más, mint egy olyan tett, amit te megtudsz tenni és nem kell, hogy automatikus legyen.
A csodák alapelvei
A káosz "törvényei" felszínre hozhatók, de nem megérthetõk. A káosztörvények alig értelmezhetõek, így kívül esnek az ésszerûségen. Bár úgy tûnnek, mint akadályok az ésszerûség és igazság felé. Tekintsünk rájuk nyugalommal, hogy mögéjük nézhessünk és felismerjük azt, hogy mik is valójában, és nem azt, amit fenntartanak. Fontos megérteni, miért vannak, mert céljuk értelmetlenséget csinálni és ezzel támadni az igazságot. Ezek azok a törvények, melyek a világodat uralják. De valójában nem irányítanak semmit, nem kell megtörni, csak rátekinteni és túlhallani.
A megbocsátás nem más, mint csak a múlt szeretõ gondolataira emlékezni, amiket adtál és amiket kaptál. Minden mást el kell felejteni. A megbocsátás egy szelektív emlékezés, de nem a te szelekciód alapján. Mert az árnyalakok, melyeket halhatatlanná teszel, a valóság ellenségei. Akarj megbocsátani az Isten Fiának azért, amit nem tett. Az árnyalakok a tanúk, akiket azért hozol magaddal, hogy megmutassák, hogy megtette, amit nem is. Mert hozod õket, hallani fogod õket. És te, aki a saját kiválasztásod alapján tartottad meg õket, nem tudod, hogyan kerültek az elmédbe és mi a céljuk.
A különlegesség célja
A harag az soha sem megindokolt. A támadásnak nincs alapja. Itt kezdõdik a menekülés a félelembõl, és itt teljesedik be. Itt van a való világ becserélve a terrorok álmaira.
Ok nélkül nem lehetséges a hatás és hatások nélkül nincs ok. Az ok hatásai miatt lesz ok; amint az Atya a Fia révén az Atya. Nem a hatások teremtik az okaikat, hanem azok hozzák létre az ok-okozati viszonyokat. Így a Fiú ad Apaságot Teremtõjének és nyeri el az ajándékot, amit maga is nyújt Neki. Mivel õ Istennek a Fia ezért apának is kell lennie aki ugyanúgy teremt, ahogyan Isten is teremtette õt. A teremtési körnek nincs vége. Kezdete és vége ugyanaz. De önmagában hordozza valamennyi teremtmény univerzumát kezdet és vég nélkül.
Alapvetõ fontosságú, hogy ne keverjük össze a tévedést a bûnnel mert ez a különbségtétel teszi lehetõvé az üdvözülést. A tévedést ki lehet javítani, és a hibás helyessé válhat. De a bûn, ha lehetséges volna, visszafordíthatatlan lenne. A bûnben való hit szükségszerûen azon a szilárd meggyõzõdésen alapszik, hogy az elme és nem a test képes a támadásra. Ekképpen tehát az elme a bûnös és az is marad mindörökre, hacsak egy elme amely nem része ennek felmentést nem ad. A bûn megtorlásért kiált, ahogy a tévedés helyretételért, és abban hinni, hogy a megtorlás egy helyretétel, tisztán elmebaj.
