Life Source: Életforrás, ami ha megvan, akkor minden van, ha nincs akkor semmi nincs. Ettől mennek - vagy állnak a dolgok. Visszatalálni hozzá, visszahódítani a félelmeimen, a szégyeneimen át, árnak felfelé. Ami ettől eltávolít, az az áldozatiság felé visz; ami segít, az „more than welcome”. Logikusan rendben van, de nem könnyű. Pont a szégyenek miatt. Letaposott érzések, elfeledett értékek, erők.
A hétköznapi állapotban alszik. Tudatosan kell kimozdulni minden lehetséges irányba a megszokottból, hogy a különbségek megmutatkozzanak, bevállalni olyat is, ami messze nem komfortos, még ha a szégyen üvölt is az arcomba.
Már ha elindulok.
A Pénzintelligencia előadások pillérszemléleteiből részleteket osztunk meg minden számunkban.
Tehát a kvantumfizika és a relativitáselméleti alapokon nyugvó kapcsolatelméleti kozmosz világképe mellett egy biológiai eredetű teória is belép. A nagy port kavart darwini biológiai evolúciós elmélet arról beszélt, hogy a legjobban beleillő képes fennmaradni, beletartozni. Ez az elmélet csak a kapcsolati világnézetbe illik bele, sem az arisztotelészi, sem a newtoni kozmológiába nem fér bele. Evolúció csak a kapcsolati, relativitáselméleti kozmológiában történhet. 
Ahogy már korábbi cikkeinkben is említettük, Buckminster Fullertől tudjuk, hogy az első komolyabb lépés a nagy kalózoknak a Pitagorasz tétel volt, mert onnantól kezdve képesek voltak a csillagok állásából tájékozódni a tengeren. És aki messzebbre jutott, messzebbről hozta az áruját, az volt a nagyobb kalóz.
Az elmúlt néhány ezer évben a tudomány álláspontja a bennünket körülvevő Univerzumról erősen meghatározta a társadalmi berendezkedést. Az arisztotelészi, hierarchikus, Föld – és emberközpontú szemlélet után a newtoni kozmológia határozta meg a társadalmi felépítést. A relativitáselmélet megjelenése után a kapcsolatalapú univerzum felépítés nyert teret, ma pedig a már látjuk a társadalom következő evolúciós szintjét, ami kombinációja lesz a kvantumteóriának, az általános relativitás elméleti teóriának és egy harmadik, a biológiából ismert teóriának, a Neo-Darwinizmus önszerveződő elméletének.
Nem tudom Önök hogy vannak vele, de jómagam huszas éveim óta jelentős érdeklődést tapasztaltam önmagam megismerése irányában. Rengeteg időt töltöttem az élet nagy dolgaihoz való viszonyulásom elemzésével, reakcióim, gondolataim, nézőpontjaim vizsgálatával, rendezgetésével. Szortíroztam, szelektáltam... mint egy valamit is magára adó intelligencia. Ezen tevékenységemnek igen komoly jelentőséget tulajdonítottam. Önismergettem.. 
avagy mi a kapocs Bruce Lee tréning szemlélete és a mindennapjaim között
A múltkor voltam egy előadássorozaton, ahol felmerült egy kérdés, ami azóta is foglakalkoztat. Genetika-etika-erkölcs – ilyenekről beszélt az előadó és feltette azt az érdekes kérdést, hogy kié a génem? Ha lassan bárki beleavatkozhat a genetikába, még a gyógyulásunkhoz is orvos szükséges, akkor egyáltalán gondolkodhatok-e arról, hogy Én gyógyulok meg? Egyáltalán enyém a génem vagy enyémek a sejtjeim? És mi van, ha úgy gondolkozom, hogy a sejtjeim tulajdonképpen ÉN vagyok? Hogy igazából sosem voltam tőlük szeparált, ők nem külön vannak tőlem, hanem ők ÉN vagyok mindegyikben? A legapróbb részletekben is ÉN vagyok és ha valaki belenyúl, az Engem változtat meg.
Miért van az, hogy egy tökéletes mestermű meghibásodik, pedig minden múltbéli referencia ezt kizárja? Még a tökéletes is cserbenhagyhat, vagy a leggagyibb minőség is tovább tart, minden várakozáson túl.
Őseink, a nomád népek mozgásban voltak, folyamatosan használták a testüket és fitten is tartották, hiszen az életük függött tőle. A hunok, betyárok, huszárok életének része volt a mozgás. Mára ez már eléggé elkopott. Az ipari forradalomtól kezdődően a gépek exponenciális ütemben szorítanak ki bennünket az élet minden területéről. A következő eszmefuttatás csak a mozgással kapcsolatos aspektusát viszi tovább ennek a folyamatnak, de a többi hatás is megérne pár sort.
