Azt mondtuk, hogy kivetítés nélkül nem lehet harag, de az is igaz, hogy kiterjesztés nélkül nincs szeretet. Ezek az elme alapvetõ törvényeit fejezik ki, vagyis mindig mûködnek. Ez az a törvény, ami alapján teremtesz és te is teremtve lettél. Ez az a törvény, ami egyesíti a Királyságot, és Isten elméjében tartja. Az ego számára ez a törvény úgy érzékelt, mint egy eszköz arra, hogy megszabaduljon attól, amit nem akar. A Szentléleknek ez a megosztás alapvetõ törvénye, amivel adsz, amit értékesnek tartasz, hogy az elmédben tartsd. A Szentlélek a kiterjesztés törvénye. Az ego számára ez a megfosztás törvénye. Igy bõséget vagy hiányt hoz létre, attól függõen, hogy hogyan kívánod alkalmazni. A választás a tiéd, de az nem a te döntésed, hogy használod-e vagy nem a törvényt. Minden elme kivetít és kiterjeszt, mert ez az, ahogyan él, és minden elme élet.

A csodák alapelvei
 
1. Nincs nehézségi sorrend a csodák között. Egyik sem nehezebb vagy nagyobb, mint a másik. Mind egyformák. A szeretet minden kifejezése maximális.

2. A csodák, mint olyan, nem számítanak. Az egyetlen dolog, ami fontos, az Eredetük, ami jóval túl van az értékelésen.
 

Ha nem éreznél bûntudatot, nem tudnál támadni, a támadás gyökere a kárhoztatás.
Ez a bírálata egy elmének a másik fölött, hogy az nem elég jó szeretetre és büntetést érdemel.

Ebben rejlik a megoszlás. Az elme, amelyik bírál, elszeparáltan érzi magát attól az elmétõl, akit bírál, hisz abban, hogy büntetni a másikat, az segíthet megszökni az õ büntetése elõl. Ez nem más, mint az elme téves próbálkozása, önmagát tagadni és megszökni a tagadás büntetése alól. Ez nem egy próbálkozás feladni a tagadást, hanem kapaszkodni bele.
Így hát a bûnösség, ami eltakarja az atyát tõled és a bûnösség, ami õrületbe kerget.